Ezek a finoman kidolgozott, kézzel festett babák évszázadok óta jelen vannak a kultúrában, és mára a gyűjtők egyik legkeresettebb tárgyaivá váltak. A porcelánbabák a 19. század elején és közepén terjedtek el széles körben Európában, különösen Franciaországban és Németországban, ahol hamar kedveltté váltak mind gyermekjátékként, mind dísztárgyként.
Az emberalakú babák már az ókori civilizációkban is megjelentek. A legkorábbi ismert példányokat egyiptomi sírokból emelték ki, és korukat több mint négyezer évre becsülik.
A középkori Európában a babákat először agyagból, majd fából készítették. A 13. századtól Németországban agyagbabák, a 15. századtól fababák váltak népszerűvé, melyek divat szerint öltöztetve tükrözték tulajdonosaik társadalmi helyzetét.
A porcelánbabák megjelenése az 1830-as évekre tehető. A technológiai fejlődés lehetővé tette a finom, részletgazdag kidolgozást. A babák feje és végtagjai porcelánból, testük pedig textilből vagy bőrből készült. A biszkvitporcelán (mázatlan porcelán) különösen kedvelt alapanyag lett a 19. században, mivel lehetővé tette az élethű arcvonások és részletek kialakítását.
A porcelánbabák sokáig nem gyermekek számára készültek. Gyakran felnőtt nőket mintáztak, és az előkelőbb családok leányainak tanítószerepként szolgáltak. Ruházatuk, frizurájuk és kiegészítőik a kor divatját tükrözték.
A 19. század végétől a babák egyre inkább gyermekeket és csecsemőket ábrázoltak. A gyártók számos kiegészítőt mellékeltek – kisbútorokat, ruhákat, piperecikkeket. A különleges darabok sok esetben kézzel faragott elefántcsont kiegészítőkkel és valódi emberi hajból készült parókákkal rendelkeztek.
A porcelánbabák története nem kizárólag Európára korlátozódik. Japánban például már a 8–9. században is készítettek babákat, amelyeket a Hina Matsuri, vagyis a Babák Napján állítottak ki. E hagyomány szerint a családok vörös posztóval borított emelvényen helyezték el babagyűjteményüket, amely a Heian-korabeli császári udvart szimbolizálta.
Ezek a babák több generáción keresztül öröklődtek, s ma is fontos részét képezik a japán kulturális örökségnek.
A 20. században a műanyag babák tömeggyártása háttérbe szorított a porcelán babák gyártását.
Ennek ellenére a porcelán alapú kézműves babák a gyűjtők és művészek körében továbbra is keresettek maradtak.
Külön figyelmet érdemelnek a gömbízületes babák, azaz a BJD (Ball Jointed Doll) típusok, amelyek modern formájukban főként Japánból indultak világhódító útjukra. Ezek a babák általában műgyantából készülnek, de léteznek porcelánból készült változataik is. Mozgatható végtagjaik, arcvonásaik és öltözetük teljes mértékben személyre szabható.
A porcelán baba fajták közé sorolhatók:
A porcelánbabák ma is fontos szerepet töltenek be a kulturális örökség megőrzésében. Számos múzem és magángyűjtemény állítja ki a különböző korszakok és stílusok reprezentánsait.
A kiállításokon gyakran láthatók:
Vannak babák, amelyek nemcsak szépek, hanem történetet is hordoznak. A LegendLand Dolls porcelánbabái mintha egy másik világból jöttek volna – egyediek, kézzel készültek, részletgazdagok. Minden baba külön arcot, gondosan válogatott anyagokat és kiegészítőket kap. A részletekben ott rejtőzik egy álomszerű világ emléke.
Gyűjtők mellett azokhoz is szólnak, akik értékelik a múlt örökségét és a kézművességet. A LegendLand Dolls világa időtlen – aki egyszer belép, ritkán távozik üres kézzel.
